A reformáció napja több protestáns egyházban október 31-én tartott ünnepnap, annak emlékére, hogy 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára a bűnbocsátó levelek árusításával kapcsolatos 95 tételét. A tételeknek rendkívüli hatása volt: futótűzként terjedtek a Német-Római Birodalomban, és nem csak.
Zwingli Ulrich, majd Kálvin János Svájcban is elindította a reformációt. E mozgalmak tagjait a pápaság túlkapásaival szembeni tiltakozás („protestálás") miatt protestánsoknak nevezték, a keresztyénségnek ekkor kialakuló nagy ága a protestantizmus. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns egyházak, felekezetek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az evangélikus egyház (más néven lutheránus egyház) és a református egyház a legismertebbek.
Magyarországon a 16. században a török uralom korszakában terjedtek el a reformáció eszméi. Luther nézetei először Habsburg Mária udvarában jelentkeztek, majd az erdélyi szászok között váltak elfogadottá. Noha az országgyűlés fellépett az új tanok ellen, a 16. század végére az ország 80-90%-a vált protestánssá. Mivel a reformátorok a nép nyelvén, magyarul prédikáltak, és lefordították a Bibliát, tevékenységük nagy mértékben hozzájárult az irodalmi nyelv kialakulásához. A református erdélyi fejedelmek és főurak számos nyomdát és főiskolát alapítottak, amelyek elősegítették a hazai oktatás és művelődés ügyét.
A reformáció hazai elterjedésében nem kis szerepet játszott megyénk, Szatmár megye. Először itt rendeztek magyar földön protestáns zsinatot, 1545-ben Erdődön.
A reformáció alapelvei: